1 fejezet

  

  Valamikor, amikor még rendes család voltunk, aszt hittem, hogy soha és semmi nem választhat el minket egymástól. Kicsi voltam. Nem gondoltam bele, hogy bizony egy idő után az emberek között már nem úgy ég a szikra mint azelőtt. Hát ez történt velem is.

   Még tisztán emlékszek az előtte lévő hónapokra, tisztában voltam vele hogy apám csalja anyámat, mindig azon agyaltam, hogy ezt hogyan mondjam el anyámnak akkor még nem volt annyira jó a kapcsolatunk több okból is kifolyólag, a lényeg, hogy szerintem nem ezen kéne gondolkodnia egy 10 éves kislánynak.Rengetegszer lejátszottam már az agyamban, hogy hogyan fogom vele tudatni a rossz hírt ˝anya képzeld csak, ma az egyik fiú beszólt a matek tanárnak, és egy szaktanárit kapott,nem jöttek érte a suliba és busszal kellet hazamennie, ja és képzeld anya apa megcsal téged, és neked hogy telt a napod˝ vagy rengetegszer volt olyan, amikor kíváncsian megkérdeztem anyát, hogy hol van apa ilyen későn, erre ő csak annyit mondott, hogy dolgozik én erre szívem szerint azt feleltem volna, hogy dolgozik azon hogy miért hagyd el, de egyszerűen nem volt szívem így közölni vele, elképzeltem ahogy azt a fájdalmakkal teli arcát latom, ahogy megfagy a levegő közöttünk, hogy nem hisz nekem majd felküld aludni míg ő könnyessé sírja a szemét, majd amikor megjön apám tartja a száját hogy fenntartsa a látszatot és legfőképpen, hogy előttem eljátsszák a boldog szerető férjt és feleséget. 
  Utálom ha hazudnak nekem, ha átvernek, ha elhitetik hogy minden rendben, hogy nincs semmi baj.